Egy kreatív verseny tanulságai

A Barankovics Alapítvány által a 2013/14. tanév elején meghirdetett versenyben lehetőséget kaphattak a középiskolás diákok, közöttük mi is, hogy közelebbről is megismerhessük a demokrácia igazi jelentését, fogalmát. A TEDD O:DA Online Demokrácia Activity elnevezésű verseny szeptember 30-án vette kezdetét. Mi, az Encsi Váci Mihály Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium gimnazistái „Kurucok” néven alakítottuk meg csapatunkat: Horváth Máté, Lévai Zsolt, Mikola Gergely, Ujfalusi Dávid; mentorunk Zagyi Ferencné tanárnő lett.

De hogy mi is a lényege? A verseny honlapján ez áll: -„Az O:DA a középiskolások játékos társadalomismereti versenye, melynek célja az állampolgári mentalitáskultúra és kompetenciák formálása,fejlesztése.”(www.teddoda.hu/a-verseny).

Ez a vetélkedő azonban sokkal többről szól! Csapattársaimnak és nekem lehetőséget adott megismerni olyan embereket, akik nem csak magukért, hanem számos más dologért és embertársukért is kiállnak, még akkor is, ha ez rengeteg plusz munkával és teendővel jár.

A verseny egyik részfeladata kapcsán ismertük meg az encsi Rácz Lászlóné Földesi Csilla tanárnőt, aki tanári hivatása mellett rengeteg energiáját fekteti önkéntes feladatvállalásaiba, mint például a huszonöt órás Wass Albert-felolvasás szervezésébe, vagy az Abaúji Honismereti Egyesület munkálataiba, ami térségünk történelmi hagyományait ápolja. Csilla tanárnőnek munkássága mellett példamutató a jelleme is, mely egy fáradhatatlan, mindig kitartó embert formáz elénk, aki nem rest másokért tenni.

Az O:DA másik részfeladata kapcsán pedig a fügödi Ilonka nénit ismerhettük meg, aki egyedül élő öreg néni. Lehetőségünk volt rajta segíteni mint önkéntes munkát végző diákok. Fát vágtunk, mosogattunk, sepregettünk, kapáltunk és beszélgettünk vele csapattársaimmal. Hitelesebb, közvetlenebb képet kaphattunk a valós életről és a magányosan élő idősek sorsáról.

A demokrácia esélyt ad arra, hogy életünkben szerzett tapasztalatainkat megosszuk másokkal, így egy jobb és talán szebb jövőt tudhatunk majd magunkénak, ha egyszer majd sikerül mindezt ellenségeskedés, harag és hiúság nélkül felépítenünk!

Segítség nélkül

Mint negyedikes gimnazista, eljött a szalagavatós próbák időszaka is számomra és csapatársaimnak. A Próbák miatt azon a bizonyos napon lekéstem a buszom és képtelen voltam a hármas főút melletti bicikli úton hazáig gyalogolni. Mivel ez a távot mindig egyedül teszem meg, ezért mindig elbambulva és zenét hallgatva sétálok hazáig.

Séta közben valamilyen neszre lettem figyelmes. Egy kutya volt az. Észre sem vettem volna ha nem próbálta magára felhívni a figyelmet. Először megijedtem az eléggé termetes állatól, de a szemeiben inkább kétségbe esettség, félelem és könyörgés látszott. Szerencsére mivel nem tudtam, hogy mihez kezdjek, bementem az egyik közelben lévő benzinkúthoz, hogy segítséget kérhessek. Az eladós lány zavarában azt sem tudta, hogy kit hívjon vagy hogy kinek szóljon a dologról. Végül 1-2 percnyi gondolkodás után, az üzlethelyiségben lévő eladótársát kérdezte a dologról. Ő már kevésbé volt érdeklődő a témában, de ő sem tudott konkrétan segíteni. Válasza az volt, hogy fél öt után már nincsenek a városházán, és az ilyen elgázolt sérült kutyákkal ők foglalkoznak… Aztán még az eladós lány váltott pár szót vele, amit nem értettem tisztán, de végül a lány azzal zárta a beszélgetésünket, hogy megtesznek mindent amit tudnak… Gondoltam magamban ezzel most nem sokat segítettem szerencsétlen kutyán, ráadásul telefonom közben lemerült és már az időt sem tudtam. Csak reménykedni tudtam, hogy a benzinkút eladói tesznek valamit szegény állatért. Visszamentem és megnéztem a sérült állatot, de ekkora már nem mozgott.
 
Másnap a buszról figyeltem, hogy mi lett, az egyébként ránézésre fajtiszta kutyával. Még ott volt, de már más testhelyzetben mint, ahogy ott hagytam. Örültem, mert ezek szeriont arra következtettem, hogy a kutya túlélte az estét, de másrészt a benzinkút eladói ugyanebből a látványból kiindulva nem tettek semmit a sebesült állatért.

Ma ismét a gyaloglást választottam, de a kutya már nem volt ott. A benzinkút eladói ezek szerint mégis csak tettek szerencsétlen állatért, vagy pedig a kutya magától kóborolt el valamerre.
Demokráciában élünk, de mielőtt megtanulnánk a demokrácia eszközeivel élni, tanuljunk meg embernek lenni. Hisz ahhoz, hogy más emberek véleményét megbecsüljem és tiszteletben tartsuk, ahhoz alázatot kell tanulnunk, és az emberi alázat és lelkiismeret az emberi lét értelmét alapozzák meg. Talán kezdhetnénk azzal, hogy megpróbálunk segíteni azokon akiken csak tudunk, legyen szó emberről vagy állatról.

Minden ember élete

Minden ember élete lehetőség egy csodára. Egy olyan csodára, amely csakis a miénk, amely boldoggá, elégedetté és kitartóvá tesz bennünket, akkor is, ha már minden kötél elszakadt, akkor is, ha már rég vége annak a bizonyos pillanatnak, amikor a csoda megtörtént. Nem könnyű! Sokan csak álmodoznak arról, hogy ez majd valamikor megtörténik velük, vannak olyanok is, akik az anyagi és a testi örömökben vélik felfedezni ezt. Az igazi csodák az emberek lelkében történnek, amikor minden rossz elhallgat, és belül képesek vagyunk egymásnak boldog perceket, pillanatokat szerezni egy-egy jó szóval, egy-egy jó gesztussal.

            Rácz Lászlóné Csilla tanárnő az encsi Szent László Katolikus Általános Iskolában tanít mint magyar-, történelem- és némettanár. Iskolájában számtalan rendezvényt szervezett már, melyeket később nem csak iskolája színe előtt, de városuk, Encs polgárai előtt is előadott a vállalkozó kedvű diákjaival. Iskolai elfoglaltságai mellett tagja az Abaúji Honismereti és Helytörténeti Egyesületnek, mely Abaúj történelmével, kultúrájával és hagyományaink ápolásával foglalkozik. Az egyesület versenyeket szervez, amelyeken a diákok Abaúj történelmének témájában adnak számot tudásukról. Az egyik négy évvel ezelőtti versenyen csapattársunk, Mikola Gergely is részt vett mint Csilla tanárnő egyik felkészített diákja.

            Az  egyesületi munka mellett Rácz Lászlóné Csilla tanárnő szervezi az encsi Wass Albert- felolvasásokat, melyek fontos mozzanatai annak, hogy ne felejtsük el: mi egy ezeréves nemzet részei vagyunk, már milliók áldozták életüket hazánkért, és nekünk emlékeznünk kell azokra, akik meghozták ezt az áldozatot. Adjunk hálát az égnek, hogy a Kárpát-hazába születtünk, és ilyen hősi múlttal rendelkezünk. Tanárnő három legfontosabb közösségi elfoglaltsága mellett részt vesz adománygyűjtésekben, német szakos tanárként segítséget nyújt, ha valakinek írásbeli vagy szóbeli tolmácsolásra van szüksége.

            Azért választottuk Őt példaképünknek, hősünknek, mert Ő maga is egy igazi csoda. Egy olyan ember, akin az látszik, hogy soha és semmitől sem törik meg, egy olyan ember, aki nem sajnálja az időt és a fáradságot, ha mások közérzetéről és sorsáról van szó, egy olyan ember, aki csodát tud tenni, hogy tesz másokért, mert jót tenni sohasem késő. Türelme és odaadása hivatásában és a közösséget segítő, összekovácsoló feladataiban példa értékű. Persze még ő is elfárad néha, de mellette állnak családtagjai, akik segédkeznek neki mindenben.  Tanárnőnek köszönhetjük azt, hogy „kinyitotta a szemünket” a világra, és több oldalról vizsgáljuk az eseményeket.

Akcióterv

                2014 februárjában 5. alkalommal ismét megrendezésre kerül a 25 órán át tartó Wass Albert – felolvasás, ahol nemzetünk íróinak és költőinek műveit olvashatja fel, akár az arra betévedő vendég és a szemlélődő is. A rendezvény helyi főszervezője Rácz Lászlóné Földesi Csilla tanárnő, akit mi hétköznapi hősünknek tekintünk a tevékenysége miatt. Tagja az Abaúji Honismereti és Helytörténeti Egyesületnek, mely különböző rendezvényeket szervez, többek között versenyeket és találkozókat az Abaújban élő diákok számára is. Jövőbeli terveiben szerepel, hogy a Wass Albert – felolvasást rendszeresen látogató, kitartó résztvevőit személyre szóló videóval ajándékozza meg. Az akciótervünk részeként mi fogjuk ezeket a felvételeket szerkeszteni, vágni és kiírni a jövő év elején DVD-re. A Kurucok csapatkapitánya, Mikola Gergely, a felolvasást hirdető meghívót tervez, melyet plakát és szórólap formájában fogunk terjeszteni a lakóhelyeinken: Encsen, Forrón, Hejcén, Ináncson. Ezzel a célunk az, hogy minél több emberhez eljusson a rendezvény jó híre. A Wass Albert – felolvasás technikai feladatokkal is jár, melyben csapatunk tagjai segítséget nyújtanak, amely az alábbiakból áll: Különböző Wass Albert – felolvasás helyszínei közötti élő kapcsolás megvalósítása Skype-n keresztül. A 25 órás felolvasás felvétele is komoly technikai gyakorlatot kíván, így Szarka Gergely csapattársunk elviszi a felszerelését, ami több kamerából, keverőpultból, mikrofonokból áll. Ezeket fel tudjuk használni a rendezvény ideje alatt. Horváth Máté fényképezőgépével pillanatképekkel örökíti meg a felolvasás eseményeit. A Városi Művelődési Ház kistermének díszítésében és a dekorációk készítésében is segédkeznek a Kurucok csapatának tagjai. A rendezvény alatt mi is felolvassuk a kedvenc könyveinkből kiemelt részeket, kedvelt verseinket.

                Az utóbbi rendezvényen köztünk élő költők, írók jöttek el. Egyikük, Cseppely Zsuzsanna a következő szavakat írta az encsi felolvasásról, ezekkel zárnám az akciótervet, biztatásképp:

                „Gondoltam: felolvasunk, verselünk annak rendje és módja szerint, de ennél sokkal több történt. Elkezdtünk megnyílni egymás felé és a türelem, az odafigyelés az idő késztette rohanást elfeledtette velünk. És valóban mintha egy mennyországi kávéházban ültünk volna, ahol a szeretet, a hovatartozás oly természetes, ahol a gyökérből új élet kél, ahol az ember hisz és remél, ahol az igazság, az igaz szó mindennél fontosabb, ahol az önös érdek elveszti szerepét, mert az ember nem hogy ember lesz újra, de felölti a szeretet köntösét!”

Szalagavató..

Hamarosan elérkezünk a várva-várt szalagavatónkhoz. Kevesebb, mint két hét van hátra, de nagyjából kész vagyunk a műsorral. Mindenki nyugodjon le, jó lesz a műsorunk. :) Addig pedig készülünk a versenyre, lehet legközelebb a Kossuth rádióban hallotok rólunk! :)

Jó étvágyat kívánunk az ebédhez!

Do you wanna get rocked?!

Interjúkészítés a "hősünkkel"

         A Kurucok elmúlt hete a verseny feladatának megoldása köré épült. "Sürögtünk-forogtunk",  megtettünk mindent, hogy a lehető legjobban készítsük el a videóalanyunkkal az interjút. A személy, akit választottunk, Rácz Lászlóné Földesi Csilla tanárnő, aki nagyon sokat tesz a helyi közösségért. Épp ezért választottuk Őt. Más okunk is lett volna rá, hogy Ő legyen a HÉTKÖZNAPI HŐSÜNK, például: adománygyűjtés-adományozás, halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek megsegítése, és még lehetne miért választanuk. A legfőbb ok, amiért Ő az alanyunk, hogy az emberek életébe visszacsempészi a nemzettudatot, a közösség összekovácsolása is elismerésre méltó tevékenysége, melyet a Wass Albert 25 órás felolvasásnál sikerült, nagyon sok ember megjelent. Az utóbbi rendezvényen köztünk élő költők, írók jöttek el. Cseppely Zsuzsanna a következő szavakat írta az encsi felolvasásról:

"... Gondoltam: felolvasunk, verselünk annak rendje és módja szerint, de ennél sokkal több történt. Elkezdtünk megnyílni egymás felé és a türelem, az odafigyelés az idő késztette rohanást elfeledtette velünk. És valóban mintha egy mennyországi kávéházban ültünk volna, ahol a szeretet, a hovatartozás oly természetes, ahol a gyökérből új élet kél, ahol az ember hisz és remél, ahol az igazság, az igaz szó mindennél fontosabb, ahol az önös érdek elveszti szerepét, mert az ember nem hogy ember lesz újra, de felölti a szeretet köntösét!"

Tanárnő a helyi emberek szívébe a hazaszeretetet, az emberek közötti kapcsolat kialakítását.

Egy régi történet..

Emlékszem, amikor általában nyaralni készülünk, állandó ötletként merül fel a Balaton és térsége. Mivel jobb, mint a mi térségünk? 6 éve rájöttem, hogy semmivel, sőt...

2007-ben egy családi nyaralás alkalmával a Balatonra látogattunk egy hét erejéig. A különleges érzés, amit a "magyar-tenger" jelent nekünk, már csak gondolat terén és mámorító élményeket ad. Innen, Abaújból nagyon sokan szeretnek a Balaton partjára látogatni, és úgy éreztem akkor, hogy sajnos a mi térségünkben nem sok látnivaló akad, de megváltozott minden egy beszélgetés alkalmával. Adódott a helyzet, ha már "tenger", akkor a hajókázást nem lehet kihagyni, és sikerült társalognom a hajó kapitányával. Megkérdezte tőlem, hogy honnan jöttem, én persze akkor még kicsit elszégyellve magam, de elmondtam: Abaúj. Amit utána hallottam, az megváltoztatta szerintem a szemszögemet egy életre a környékről. Ő elmondta, hogy itt lakik a Balatonon, és minden éven hozzánk járnak nyaralni, mivel annyira szép az a hely, nem tudnak vele betelni. Mondta, hogy a Balaton számára már unalmas, nem adja vissza azt az érzést, mint amikor odaköltözött. Ezután belegondoltam az én helyzetembe is. Mivel itt nőttem fel, nem vettem észre azokat az értékeket, amit más tájegységekben észrevettem. A gyönyörű domboldalainkat, a várainkat, a kedves embereket, és a többi.. Amikor a nyaralásból hazaértünk, az volt az első, hogy elmentem kirándulni a nem messze található Aranyosi-völgybe. Higgyétek el, megéri ellátogatni oda. :)