Segítség nélkül

Mint negyedikes gimnazista, eljött a szalagavatós próbák időszaka is számomra és csapatársaimnak. A Próbák miatt azon a bizonyos napon lekéstem a buszom és képtelen voltam a hármas főút melletti bicikli úton hazáig gyalogolni. Mivel ez a távot mindig egyedül teszem meg, ezért mindig elbambulva és zenét hallgatva sétálok hazáig.

Séta közben valamilyen neszre lettem figyelmes. Egy kutya volt az. Észre sem vettem volna ha nem próbálta magára felhívni a figyelmet. Először megijedtem az eléggé termetes állatól, de a szemeiben inkább kétségbe esettség, félelem és könyörgés látszott. Szerencsére mivel nem tudtam, hogy mihez kezdjek, bementem az egyik közelben lévő benzinkúthoz, hogy segítséget kérhessek. Az eladós lány zavarában azt sem tudta, hogy kit hívjon vagy hogy kinek szóljon a dologról. Végül 1-2 percnyi gondolkodás után, az üzlethelyiségben lévő eladótársát kérdezte a dologról. Ő már kevésbé volt érdeklődő a témában, de ő sem tudott konkrétan segíteni. Válasza az volt, hogy fél öt után már nincsenek a városházán, és az ilyen elgázolt sérült kutyákkal ők foglalkoznak… Aztán még az eladós lány váltott pár szót vele, amit nem értettem tisztán, de végül a lány azzal zárta a beszélgetésünket, hogy megtesznek mindent amit tudnak… Gondoltam magamban ezzel most nem sokat segítettem szerencsétlen kutyán, ráadásul telefonom közben lemerült és már az időt sem tudtam. Csak reménykedni tudtam, hogy a benzinkút eladói tesznek valamit szegény állatért. Visszamentem és megnéztem a sérült állatot, de ekkora már nem mozgott.
 
Másnap a buszról figyeltem, hogy mi lett, az egyébként ránézésre fajtiszta kutyával. Még ott volt, de már más testhelyzetben mint, ahogy ott hagytam. Örültem, mert ezek szeriont arra következtettem, hogy a kutya túlélte az estét, de másrészt a benzinkút eladói ugyanebből a látványból kiindulva nem tettek semmit a sebesült állatért.

Ma ismét a gyaloglást választottam, de a kutya már nem volt ott. A benzinkút eladói ezek szerint mégis csak tettek szerencsétlen állatért, vagy pedig a kutya magától kóborolt el valamerre.
Demokráciában élünk, de mielőtt megtanulnánk a demokrácia eszközeivel élni, tanuljunk meg embernek lenni. Hisz ahhoz, hogy más emberek véleményét megbecsüljem és tiszteletben tartsuk, ahhoz alázatot kell tanulnunk, és az emberi alázat és lelkiismeret az emberi lét értelmét alapozzák meg. Talán kezdhetnénk azzal, hogy megpróbálunk segíteni azokon akiken csak tudunk, legyen szó emberről vagy állatról.